26. Fejezet: Meglepetés

26. Fejezet: Meglepetés

(Bella szemszöge)

Hétvége volt, így most mindannyian a Cullen-ház nappalijában ültünk, kivéve Alice-t, aki Kate-tel telefonált. Sara Rose-zal játszott, így volt időm kicsit gondolkodni. Hosszú és nehéz évek vannak mögöttem, de most végre boldog vagyok. Van egy gyönyörű kislányom, egy szerető családom, egy nagyon jó barátnőm, és itt van nekem Edward is. Ennél többet kívánni sem kívánhatnék. Sokat elvett tőlem az élet, viszont mindenért kárpótolt.

- Tanya bepasizott – sikította Alice.

- Ki az a szerencsétlen? – kérdezte Em.

- Nem fogjátok elhinni! – vigyorogta barátnőm.

- Na, ne csigázz! – rötyögte Emmett. – Csak nem egy bokrot tudott becserkészni?

Em beszólásán hangosan nevettünk, mert Tanyát biztos, senki nem tudná elviselni.

- Komolyan beszélek – rivallt ránk Alice.

- Akkor komolyak leszünk – mondta nevetve Jazz.

- Tippeljetek egyet! – kérte.

- Én a bokorra szavazok – közölte Em.

Mi többiek passzoltunk, hiszen honnan tudhatnánk, hogy ki az a férfi.

- Tanya összejött Jimmel! – kiáltotta vidáman.

- Szegény pára! – sóhajtotta Em, majd Jazz-zel hangos röhögésben törtek ki.

Komolyan mondom, hogy rosszabbak, mint a gyerekek, pedig már közel száz éves vámpírok!

- Kíváncsi vagyok, meddig viseli el Tanyát – szólalt meg Edward először, mióta Alice berobbant a nappaliba a szenzációs hírrel.

- Szerintem jól meglesznek – osztottam meg velük a nézeteimet.

- Reméljük igazad lesz – mondta Alice, aki időközben sikeresen lenyugodott.

Egy ideig még azt találgattuk, vajon mennyire lesz működőképes a kapcsolatuk. Alice azt is megtudta, hogy Jim véletlenül keveredett Alaszkába, miután szakítottunk, és egy vadászat során futottak össze Tanyával.

- Bella, használd rajtam a képességedet! – kérlelt Emmett.

Mióta megtudta, hogy milyen képességgel vagyok megáldva, azóta állandóan ezzel nyúz. Napjában többször is.

- Emmett, nem! – közöltem határozottan.

- Ha beadnád a derekadat, utána végre békén hagyna – mondta Rose, aki épp az emeletről battyogott lefele, Sarával az ölében.

- Anya, próbáljuk ki! – kérlelt Sara is.

Egy gond van. Neki nem tudok ellenállni, és ezt ő is nagyon jól tudja. Lehet, míg fent voltak Rose megkérte, hogy beszéljen rá?

- Rendben – egyeztem bele, mert titkon én is kíváncsi voltam, hogyan is működik.

- Akard azt, hogy…- adott volna ötletet Rose, de Edward közbe szólt.

- Ne adjunk neki ötletet, mert azt Em is hallja, és akkor nem tudjuk majd biztosra, hogy sikerült-e Bellának szándékosan használni a képességét – magyarázta, és Jazz hevesen bólogatott, hogy kifejezze egyetértését.

Tudtam, hogy ez egy remek alkalom, hogy hülyét csináljak Emből, az elmúlt hónapokért cserébe. Ránéztem, és rámosolyogtam, közben folyamatosan magam elé képzeltem azt a képet, amikor tangában és melltartóban megkéri Jasper kezét.

Egyszer csak Emmett felállt, és elindult az emelet irányába.

- Azt hiszem, működik – mondtam vidáman.

Alice hangosan elkezdett kacagni, amiből csak arra tudtam következtetni, hogy ő már látta, mi fog történni.

- Mit szuggeráltál belé? – kérdezte kíváncsian Edward.

- Mindjárt meglátod! Hozd a kamerát!

Alice még mindig hangosan nevetett, és már nekem is mosolyra húzódott a szám. Sarát az ölembe vettem, és így vártam a további eseményeket. Pár perc múlva megjelent Emmett a lépcső tetején Rose fehérneműjében. Amikor a többiek meglátták, hangosan kezdtek el nevetni. Em lelépkedett a lépcsőn, majd elkezdett Jasper felé közeledni, aki kérdőn nézett rám, de én csak megrántottam a vállam.

- Jasper Whitlock Hale, lennél-e a jegyesem? – kérdezte Em Jazzt, amikor letérdelt elé.

Mindenki hangosan kacagott, még Sara is, pedig szerintem ő azért nem túl sokat értett a dolgokból. Em nem röhögött, mivel ezt ő teljesen komoly kötelezettségének érezte, így nem is értette, miért nevetjük ki.

- Menj, és öltözz fel! – utasította a felesége két röhögő görcs között.

Mire leért, kezdett neki leesni, hogy az előbb mi történt. Így félig vigyorogva, félig morcosan szólt oda nekem, amikor leült a kanapéra.

- Ezért még számolunk! – közölte határozottan.

- Már alig várom – mentem bele a játékba.

- Emmett bácsi nem akarod megnézni a videót, amit apa csinált? – kérdezte Sara, majd kipattant az ölemből, és leült a szőnyegre babázni.

- Mutassátok csak! – kérte izgatottan a kamerát az öccsétől.

Amikor meglátta saját magát, a hasát fogva kezdett el röhögni, és így nézte végig. Még mindig nevetett, amikor megérkezett Esme és Carlisle.

- Mi ez a jó kedv, fiatalok? – kérdezte Carlisle, amikor beléptek a nappaliba.

Sara azonnal felpattant a szőnyegről, és a nagyszüleihez szaladt. Carlisle minden kérés nélkül felvette, majd Esmével egyszerre megpuszilták.

- Képzeljétek, Em eljegyezte Jaspert! – mesélte vidáman a nagyszüleinek.

- Ezt nem értem – mondta Esme.

- Letérdelt Jazz elé, majd megkérte a kezét, ahogy apa is fogja anyának – mondta boldogan.

Erre az egy mondatra mindenki Edwardra kapta a tekintetét, kivétel Alice, mert ő csak mosolygott.

- A lényeg, hogy Bella végre használta Emmetten a képességét, és Em egyszer csak eltűnt, majd megjelent Rose fehérneműjében, és megkérte Jazz kezét – mesélte el Edward a történetet.

Miért érzem én úgy, hogy csak azt akarja, hogy elterelődjön róla a figyelem? Esme és Carlisle is nevettek a történeten, bár sokkal szolidabban, mint ahogyan mi tettük.

- Apa csinált róla videót. Megnézitek? – kérdezte Sara, miután a nagyszülők is lenyugodtak.

Edward megmutatta nekik a videót, én pedig kimentem a lányommal a konyhába megebédelni, és valamilyen infót kiszedni belőle.

- Sara, miért mondtad azt, hogy apa meg fogja kérni a kezemet? Ő mondta neked? – érdeklődtem, és nagyon reméltem, hogy Edward még a videóval van elfoglalva.

- Nem mondott semmit – mondta két falat között.

- Akkor miért mondtad? – értetlenkedtem.

- Mert este ezt álmodtam – magyarázta.

Miután befejeztük az ebédet, felvittem Edward szobájába, és lefektettem. Nem hagytam magára, mert nem akartam, hogy esetleg leessen a lépcsőn, ha felébred. Azon gondolkoztam közben, hogy vajon most megálmodott valamit, vagy csak a tudatalattija vetítette ki neki azt a képet, hogy eljegyezzük egymást, hiszen az álmaink a tudatalatti vágyaink kivetülései.

- Már mindenütt kerestelek – suttogta Edward, amikor belépett a szobába. – Jössz le?

- Nem akarom egyedül hagyni – súgtam vissza. – Menjünk ki a folyosóra.

Mielőtt még Edward után mentem volna, még megpusziltam Sara homlokát, amitől mosolyra húzódott a szájára, és így fordult a másik oldalára. Edward a lépcsőn ült, és én is követtem a példáját.

- Zseniális ötlet volt a fehérneműs lánykérés – jegyezte meg, miközben átkarolt.

- Megérdemelte – mondtam mosolyogva, majd puszit nyomtam Edward arcára.

- Jól eltűntél, miután megjöttek Esméék – mondta szomorkásan.

-  Ebédelnünk kellett, utána pedig lefektettem Sarát – magyaráztam eltűnésem okát.

- Már azt hittem, hogy valami baj van.

- Baj? – kérdeztem hitetlenkedve. – Melletted?

Mosolyogva fordultam felé, és a lehető legszenvedélyesebben csókoltam meg, hogy érezze, minden a legnagyobb rendben. Miután eleresztettük egymás ajkait, láttam, hogy Edward szemei a vágytól eggyel sötétebb árnyalatúak voltak.

- Ugye, azért Em nem forral túl nagy bosszút? – kérdeztem, mert féltem, hogy most valami nagy dobásra készül.

 - Rejtegeti előlem a gondolatait, Alice pedig nem hajlandó semmit sem elárulni – mondta kicsit elkenődve, majd támadt egy –szerinte zseniális- ötlete: - Viszont te ki tudnád szedni belőle a képességeddel. Ha sikerülne, akkor nem próbálkozna többet.

- Igazad lehet, de nem akarom használni a képességem – jelentettem ki határozottan.

- Miért nem? – kérdezte meglepetten.

- Félek, hogy megszokom, hogy van, és utána esetleg majd nem tudom kordában tartani, és akkor állandóan ezzel érném el, amit akarok – magyaráztam az érveimet.

Edward néhány másodpercig csendben ült mellettem. Gondolom, próbálta emészteni és értékelni a mondandómat.

- Bárhogyis döntesz, támogatni foglak – nyugtatott, majd megölelt.

- Szeretlek – súgtam a fülébe.

- Én is téged – felelte egy csók kíséretében.

Edward a falnak támaszkodott, én pedig Edwardnak, és így vártuk, hogy Sara felébredjen. Beszélgettünk, és Edward minden áron meg akart győzni róla, hogy hagyjam ott a munkámat, hogy többet lehessünk együtt, viszont erre még mindig nem tudott rávenni, pedig mindent elkövetett az ügy érdekében.

- Úristen! – kiáltott fel hangosan Alice.

Edwarddal ijedten néztünk össze, majd leszaladt a nappaliba. Én nem mentem utána, mert Sarának lassan fel kellene ébrednie, de a vámpírhallásomnak köszönhetően így is tisztán hallottam mindent.

- Alice mi történt? – kérdezte tőle Jasper.

- Semmi, csak…- hezitált, hogy mit mondjon. – Csak meglepődtem.

- Min? – faggatta tovább a férje.

- Azon, hogy mi lesz a kimenetele Em bosszújának – felelte, de engem nem győzött meg. – Megyek vásárolni. Jön valaki?

Edward visszajött hozzám, egymásra néztünk, és egyszerre mondtuk ki azt, amit valószínűleg mindenki sejtett.

- Titkol valamit.

Alig vettem észre, hogy a hónapok elsuhantak mögöttünk, és már december egyet írtunk. Karácsony hava. Az első közös karácsonyunk családként.

Susan rám bízta az éves parti megszervezését, amit december huszadikára tett, mert utána január harmadikáig zárva lesz a hivatal. Minden évben én szerveztem a céges bulit, így nem lepődtem meg, amikor közölte, hogy idén sem maradhat el. Délelőtt folyamán összehívtam egy hivatali megbeszélést, hogy ki tudjuk húzni, hogy ki kinek vesz majd ajándékot. Én Alexet, a portást húztam. Már tudom is, hogy mit fogok neki venni. Mindig panaszkodik rá, hogy elromlott a céges rádió, így unatkozik, amikor nem kell útba igazítania az embereket, ezért egy rádiót fog tőlem kapni egy üveg bor kíséretében.

Felhívtam az egyik éttermet, hogy megrendeljem tőlük az ételeket és italokat, így már csak néhány plakátot kell készíttetnem, hogy minden folyosóra jusson egy.

Mivel péntek van, hamarabb végzek egy órával, így reggel megbeszéltük, hogy Edward jön értem, és együtt megyünk Saráért.

- Van már ajándék ötleted, hogy mit vegyünk a családnak? – kérdeztem, amikor elindultunk az ovi felé.

- Még csak a tiédet találtam ki – közölte.

Nem kezdtem el kérdezősködni, hogy mi lesz az ajándékom, mert tudom, hogy én sem mondanám el az övét. Bár még nincs is mit elmondanom, mivel még nem találtam ki, hogy mit fog kapni.

- Arra gondoltam, hogy Esmének meg Carlisle-nak közösen vehetnénk valahol a hegyekben egy hétvégi házat, hogy néha ők is kettesben lehessenek – vetettem fel az ötletemet.

- Ez egy igazán jó gondolat – nyugtázta Edward.

- Sarát pedig meglephetnénk egy udvari játszótérrel – ismertettem a másik javaslatomat.

- Nem értem, hogyan gondolod.

- Építtethetnénk egy kisebb fajátszóteret az udvarra, csúszdával, hintával, meg ilyenek – magyaráztam az elképzelésemet.

- Ahhoz szerintem már nincs elég időnk – mondta letörten, amiből arra következtettem, hogy tetszik neki az ötlet. – De a szülinapjára elkészíttethetjük.

Nem volt több időnk erről beszélni, mert meg is érkeztünk az ovihoz. Amíg felöltöztettem Sarát támadt egy remek ötletem.

- Sara szeretnél valamilyen ajándékot készíteni a nagyiéknak karácsonyra? – kérdeztem, amikor már a csizmáját adtam rá.

- Meg Alice-nek és Rose-nak, meg Jaspernek és Emmettnek – egészítette ki vidáman az ötletemet.

Este lefekvés előtt felhívtuk Rose-t, hogy holnap vigyázna-e a kicsire, hogy el tudjunk menni, vásárolni. Mondanom sem kell, hogy azonnal igent mondott.

Első utunk egy háztartási boltba vezetett, hogy gipszet, és képkeretet vegyünk, mert azt találtam ki, hogy Sara készíthetne a családnak gipszképeket. Megvettünk hozzá mindent, már csak valahonnan szép, mintás szalvétákat kell szereznünk.

A plázában találtunk Sarának egy olyan babát, amit még csak néhány napja reklámoznak, így már az ő ajándéka is kipipálva. Már csak a nagynéniknek és nagybácsiknak kell valamit kitalálnunk. Azt az egyet tudtuk, hogy Alice-t esélytelen, hogy meglepjük, így vele kell majd kezdenünk. Már órák hosszat köröztünk az épületben, de semmi olyat nem találtunk, aminek örülne.

- Ez egy lehetetlen feladat – panaszkodtam, amikor már a tizedik üzletből léptünk ki.  

- Semmi gond, még van több mint két hetünk – nyugtatott kedvesen.

- Tudom, de később nem lesz ilyenekre időm. Tudod, ott van még a céges parti is – mondtam elkenődve.

- Kezdjük a másik végén a vásárlást – vetette fel, de mivel nem értettem, megmagyarázta, hogyan értette: - Elenának és Aaronnak, gondolom, játékot veszünk – bólintottam, mert én is erre gondoltam. – Amynek vehetnénk egy PDA-t, mert olvastam, hogy rengeteg tanárnak nyújt nagy segítséget.

- Oké, akkor még hárman kipipálva – mondtam boldogan. – Stacynek turmixgépet veszünk, hogy majd a kicsinek tudjon pépesíteni, míg Nathan kaphatna egy éves baseballbérletet. Szerinted örülne neki?

- Tudom is melyik a kedvenc csapata – mondta mosolyogva. – Látod, menni fog ez!

- Rose-nak valamilyen ajándékutalvány, amiből azt vehet, amit akar? – kérdeztem.

- Amit autósboltban tud levásárolni – lelkesedett fel Edward, de eszembe jutott egy sokkal jobb.

- Vagy inkább egy egyedi kristályékszer az autójára.

- Egy zseni vagy! – Csókolt szájon.

- Alice meg kap egy ruházati ajándékutalványt. Biztos örülni fog neki – mondta Edward, majd megindultunk, hogy beszerezzük az ajándékokat.

Sikerült mindent megvennünk, és a keresgélés közben találtunk egy klassz történelmi könyvet Jaspernek, Em pedig elektromos dartsot fog kapni, és csak reménykedünk benne, hogy nem fogja olyan erősen eldobni a dartsot, hogy átlyukassza a táblát.

A huszadika, a céges buli napja, hamar eljött. Megkértük Esmét, hogy vigyázzon Sarára, mert szerettem volna, ha Edward is ott lenne velem.

Alex nagyon örült a rádiónak és a bornak, amit még ott a helyszínen benyakalt. Engem Susan húzott, és egy gyönyörű karórát kaptam tőle. Edwarddal félrehívtuk Stacyéket, mert megbeszéltük, hogy most adjuk át egymásnak az ajándékokat. Mindketten nagyon örültek annak, amit kaptak. Én kaptam egy kelesztő gépet, Edward pedig egy remek francia bort, míg Sarának egy új kabátkát vettek.

Szerencsére Edward is jól érezte magát a partin, így egész sokáig maradtunk. Susan köszöntő beszédet is mondott, amiben boldog újévet kívánt.

Másnap elmentünk Edwarddal és Sarával, fát és díszeket venni. A faválasztásnál nem jutottunk dűlőre, így fogtam magam és Sarával együtt faképnél hagytuk az apját, hogy vegyen, amilyet akar, mi meg megvesszük a díszeket.

Végül Edward mégis csak azt a fát vette meg, ami nekem és a lányunknak tetszett. Mire hazaértünk, elkezdett esni a hó, aminek Sara nagyon örült, így azonnal hógolyózni akart. Megkértem Edwardot, hogy játsszon most vele ő, mert nekem el kell mennem a boltba, hogy a karácsonyi menühöz bevásároljak, mert idén nálunk lesz a vacsora, amire Amyék is el fognak utazni, sőt maradnak is két napot, utána pedig meglátogatják Amy szüleit.

Amikor visszaértem a vásárlásból, arra lettem figyelmes, hogy Edward és Sara a nappaliban sutyorog.

- Akkor erről anyának nem szabad tudnia? – kérdezte Sara kedvesen.

- Ne mondjuk el neki, hogy meglepetés legyen, oké? – kérdezett vissza Edward.

- Én nem mondok neki semmit, megígérem – adta a szavát a kis összeesküvő lányom.

- Azt most már kiboríthatod – mondta Edward, ami azt jelenti, hogy az előző témát lezárták.

Miért nem érkeztem öt perccel hamarabb?! Akkor tudnám, hogy ezek ketten mit titkolnak előlem. Úgy örülök neki, hogy ennyire egy hullámhosszon vannak, bár ilyenkor, amikor ellenem szövetkeznek, nem vagyok túl boldog.

- Megjöttem – léptem be a nappaliba. – Hát ti? Mit csináltok?

- Anya ezt nem láthatod! – szólt rám Sara. – A te ajándékod is közte van.

- Már itt sem vagyok – mondtam, majd bementem a konyhába, hogy kipakoljak a szatyrokból.

Szóval csak arról sutyorogtak, hogy nem láthatom meg a képet, amit Sara nekem készít, én pedig azonnal összeesküvés-elméleteket gyártottam.

Hamar elérkezett a szent este. Reggel, miután Sara is felkelt, Edward felállította a fenyőfát a nappaliban, majd együtt neki álltunk díszíteni. A csúcsdíszt Sara tette fel úgy, hogy Edward felemelte őt, hogy elérje. Szerintem jó munkát végeztünk. Az ajándékokat is a fa alá tettük, és készítettünk néhány családi képet is, hiszen ez volt az első közös karácsonyunk, így hármasban.

Amy és a gyerekek holnap érkeznek, viszont a Cullen család ma jön át, hogy ne kelljen emberi ételt fogyasztaniuk. Ettől kicsit elkenődtem, ezért Edward próbálta rábeszélni őket, hogy holnap is jöjjenek át. Neki sem sikerült meggyőzni a családját. Egyszer csak Sara kezdett el nekik hízelegni, hogy ő mennyire szeretné, ha mind a két nap ott lennének. Neki senki sem tudott ellenállni, így holnap is át fognak jönni. Most először fogom hasznát venni a hatalmas ebédlőasztalnak.

A Cullen család délután ötre ígérte magát, így négykor átöltöztettem Sarát egy ünneplősebb ruhába, és én is csinosabban öltöztem fel, mint ahogy itthonra szoktam. Edwardnak is póló helyett inget készítettem ki a farmer mellé. Nem akartunk nagyon kiöltözni, csak amennyire az alkalom megköveteli. Azt hittem, hogy Edwardnak lesz ellenvetése, de nagyon is támogatta a szépen felöltözős ötletemet. Ki érti ezt?

Amikor megérkeztek a többiek, Sara és Emmett azonnal indítványozta az ajándékok kibontását. Először mi adtuk át nekik az ajándékainkat, és szerencsére mindenkinek eltaláltuk az ízlését. Sara is nagyon örült az új babájának. Edwardnak átadtam a saját készítésű emlékalbumot, amibe a Sarával való közös képeiket raktam, és mindegyik alá írtam egy idézetet. Láttam rajta, hogy meghatódott tőle, és jó érzés volt, hogy sikerült olyat kitalálnom, aminek valóban örül. Ő megkérte a többieket, hogy adják át az ajándékaikat, mert ő szeretne lenni az utolsó az én meglepetésemmel.

Esmétől és Carlisle-tól közösen kaptunk egy új házimozi rendszert, mert a miénk megadta magát, amikor Edwarddal véletlenül lelöktük. Kicsit hevesek voltunk, és nem jutottunk el a hálóig. A többit gondolom, nem kell részleteznem. Rosalie-tól és Emtől kaptunk egy-egy baseball ütőt, hogy nekünk egyforma legyen, amikor majd játszani fogunk. Én biztos vagyok benne, hogy ki fogom hagyni a játékot, de nem akartam elvenni a kedvüket. Alice-től mindhárman egy-egy saját készítésű nyakláncot kaptunk, amik egyformák voltak, ezzel jelképezve, hogy egy család vagyunk. Jazztől én egy szobanövények ápolásáról szóló könyvet kaptam, hátha az majd segít őket életben tartani, mert mindet sikerül kipusztítanom, amit hoz Esme a ház dekorálása érdekében. Sara kapott egy katonákról szóló meséskönyvet, Edward pedig egy orvostanosat.

És végre elérkezett az idő, hogy megkapjam Edward ajándékát, amire már nagyon kíváncsi voltam. Edward felállt, és magával húzott engem is.

- Nekem te vagy a mindenem, az egyetlen nő az életemben…- nem tudta befejezni, mert Sara félbeszakította.

- És én? – kérdezte kicsit durcásan.

- Oké, igazad van – nyugtatta meg lányunkat, majd felém fordult, és ott folytatta, ahol abba hagyta. -… és szeretném, ha ez így is maradna örökre. Tudom, hogy sok hibát követtem el, és sokáig nem voltam melletted, amikor szükséged lett volna rám, de amióta csak ismerlek, szeretlek. Nagyon hálás vagyok neked, amiért megajándékoztál egy gyönyörű kislánnyal, és kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy az életetek része lehetek. Boldogabb már csak akkor lennék, ha hozzám jönnél.

Ez most valóban az, amire gondolok? Nem volt több időm gondolkodni, mert Edward letérdelt, és elővett egy ékszeres dobozt, amit azonnal ki is nyitott, majd rám nézett.

- Isabella Marie Swan, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? – alig akartam elhinni, hogy Edward valóban megkért, hogy azt akarja, hogy a felesége legyek.

Meghatottságomban eleredtek a könnyeim, és csak azon gondolkodtam, vajon mikor fogok felébredni, mert ez nem lehet a valóság. Ahhoz túl szép, túl tökéletes, és túlságosan boldoggá tesz. Edward aggodalmasan nézett rám, majd felállt, és kezével a szemem előtt kezdett el integetni.

- Bella, jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Igen – feleltem mosolyogva.

- Mi igen? – értetlenkedett.

- Igen, hozzád megyek – feleltem határozottan.

Edward elmosolyodott, majd felkapott, és megpörgetett, közben folyamatosan azt skandálta, hogy:

- Igent mondott! Igent mondott!

Végül három pörgetés után letett, és felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Gyönyörű volt a gyűrű. Egy arany karikagyűrű, amelyen körbefutott egy fehérarany szál, és a közepén volt egy aprócska kő. Én is felhúztam Edward ujjára a gyűrűt, ami annyiban különbözött az enyémtől, hogy nem volt benne kő.

Amikor mindkettőnk ujján rajta volt a gyűrű, közelebb lépett, és megcsókolt.

- Szeretlek – mondtam, miután elváltak az ajkaink.

- Én is szeretlek – felelte, majd adott még egy aprócska csókot.

- Gratulálunk – szipogta Esme, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy nem vagyunk egyedül.

Mindenki gratulált, majd Alice azonnal elkezdte felvázolni az ötleteit az esküvőnkre. Alig tudtam elhinni, hogy mennyasszony lettem. Hamarosan Edward felesége leszek, és eddig nem tudtam mi is hiányzott az életemből, viszont amikor felhúzta a gyűrűt, rájöttem, hogy csak akkor válunk igazán egy családdá, ha már férj és feleség leszünk.

Kimondhatatlanul boldog voltam, és alig vártam a hétfőt, hogy megmutassam Stacynek a legeslegszebb karácsonyi ajándékot, amit egy nő csak kaphat. Sajnos Amyék nem tudtak eljönni, mert Elena nagyon lebetegedett, és nem akarta kitenni őt egy ilyen hosszú útnak. Természetesen gratulált az eljegyzéshez, és sok boldogságot kívánt, valamint megkért, hogy hamarosan látogassam meg, mert már régen jártam Forksban.

Az életemben minden rendben volt, viszont egy hatalmas forduló pont következett, mivel neki is és Stacynek is el kell mondanom, hogy mik vagyunk, mert kezdik furcsállni, hogy egyáltalán nem öregszem, de még ez sem tudja elvenni a kedvem, hiszen hamarosan hozzámehetek ahhoz a férfihoz, akit a legjobban szeretek.

A gyűrűk:

http://www.eujewel.com/images/GKA-002.jpg