25. Fejezet: Új kezdet

25. Fejezet: Új kezdet

(Bella szemszöge)

Sara nem engedte el Edward nyakát, így gyorsan előkerestem a fényképezőt, és már kattintottam is. A vaku villanására Edward rám emelte a tekintetét, és a szeméből csak mérhetetlen szeretetet tudtam kiolvasni, de nem tudtam, hogy ez Sarának vagy nekem szól. Rámosolyogtam, ő pedig belepuszilt a lányunk hajába. El akarta tolni magától, de Sara nem engedte. Edward nagyon óvatosan ért hozzá, biztosan tart attól, hogy kárt tesz benne.

- Sara, engedd, hogy apa bejöjjön! – szóltam rá kedvesen a lányunkra.

- Nem akarom elengedni! – közölte határozottan.

- Akkor jól kapaszkodj! – mondta Edward mosolyogva, majd Sarával a nyakában állt fel.

A kislány a lábait apja dereka köré fonta, hogy ne a levegőben lógjanak. Én mentem elöl, hogy mutassam az utat. Edward leült a kanapéra, és együttes erővel lefejtettük a nyakáról Sarát, de még így is az ölében ült. Láttam, ahogy Edward megpróbálja jó alaposan memorizálni arcának minden egyes zugát. Nem szólaltak meg, csak gyönyörködtek a másikban, én pedig bennük. Gyorsan csináltam még egy képet róluk, mert olyan meghitt volt a pillanatuk.

- Igaz, hogy most már nem kell többet védened a hazánkat? – kérdezte Sara.

- Most már csak téged kell védjelek – felelte Edward mosolyogva.

- Meg anyát! – emlékeztette az apját. – Megmutassam a szobámat?

- Persze! – lelkesült fel Edward.

Mindketten követtük Sarát, akinek be nem állt a szája. A délután hátralévő részében elmesélt mindent, amire eddigi életéből emlékszik, és pont a képességével kezdett volna el dicsekedni, amikor közbevágtam.

- A képességeinket majd szeretném én elmondani apának – mondtam neki mosolyogva, és azonnal másról kezdett el beszélni.

Nyolc óra körül ültünk le vacsorázni, és míg Sara meg én ettünk, Edward csak csendesen figyelt minket. A vacsora befejeztével Sara felkiáltott.

- Fürcsi! – kiáltotta, és már szaladt is a szobájába levetkőzni.

- Azt hiszem, én megyek is, nem akarok útban lenni – mondta Edward kelletlenül.

- Nem vagy útban – közöltem vele mosolyogva, majd adtam neki egy csókot.

- Segítséééég! – kiabált Sara.

Edward rémülten kapta rám a tekintetét, és nevetnem kellett az ijedtségén.

- Nincs semmi baja, csak közben rájött, hogy még nem elég nagy, hogy kigombolja a nadrágját – mondtam még mindig fülig érő szájjal.

- Nem tudok levetkőzni – közölte letörten Sara, amikor beléptünk a szobájába.

- Edward engednél vizet a kádba, amíg levetkőztetem? – fordultam az említett felé.

- Persze, csak hol van a fürdő? – kérdezte zavartan, amit Sara gyöngyöző kacagással jutalmazott.

Segítettem Sarának levetkőzni, majd betettem a kádba.

- Pont jó – mondta, amikor beleült a vízbe.

- Mi pont jó, kicsim? – kérdeztem tőle értetlenül.

- A víz – felelte mosolyogva, majd telepakolta a kádat a kedvenc fürdős játékaival.

Edwarddal kimentünk a helyiségből, de csak a folyosóig, hogy ne hagyjuk teljesen magára, ha esetleg történne valami.

- Lassan indulok – mondta, amikor kiléptünk a fürdőből.

- Hova? – értetlenkedtem.

- Haza – felelte kicsit letörten.

- Ez az otthonod – mondtam határozottan, viszont azonnal megbántam, amikor Edwardra néztem.

A szemei megdöbbentségről árulkodtak, de volt még valami benne, amit nem tudtam behatárolni. Gondolhattam volna, hogy nem miattam jött, és azok a csókok is a régi emlékek miatt voltak.

- Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte hitetlenkedve.

- Sajnálom, ha tolakodó voltam. Azt hiszem, félreértettelek – feleltem kelletlenül.

- Én lennék a legboldogabb, ha veletek lehetnék, de nem túl gyors ez neked? – Már megint értem aggódik, én pedig félreértettem a reakcióját.

- Ha nem akarnám, akkor nem mondtam volna – mondtam, majd odabújtam hozzá.

Amikor találkoztunk, éreztem, hogy újra fogjuk kezdeni, de előtte azt akartam, hogy küzdjön értem, de azóta teljesen másképp látom a dolgokat. Nem túl gyors a tempónk sem, mivel mindketten ugyanazt érezzük, mint mielőtt elment, így csak ott kell folytatnunk, ahol abbahagytuk.

- Anya! – kiáltott ki Sara.

- Mondjad, Csillagom! – kértem, amikor beléptünk a fürdőbe.

- Kész vagyok – jelentette ki határozottan.

- Dehogy vagy készen! – álltam neki ellen. – Még csak ültél a vízben. Gyorsan megmosdatlak, és utána leszel kész.

Mire befejeztem a mondatot, már a tusfürdőt kentem szét rajta. Amikor készen lett, felöltöztettem, és elővettem a kedvenc könyvét, hogy felolvassam neki az esti mesét.

- Apa olvasson nekem! – kérte akaratosan.

Ránéztem Edwardra, aki csak mosolygott. Odanyújtottam neki a könyvet, majd kimentem.

- Addig megágyazok – mondtam neki, amikor elhaladtam mellette. – Aludj jól, kicsim!

- Te is anya!

Előkerestem egy másik adag ágyneműt, bár Edwardnak úgy sem lesz rá szüksége, de nekem ez most sokat jelent. Felhúztam neki egy ugyanolyan mintás huzatot, mint amilyen az enyém, majd szépen megvetettem az ágyat. Furcsa volt két ágyneműt látni az ágyon. Elővettem a cipős dobozt, amibe három évvel ezelőtt bezártam az emlékeimet. Edward pont ekkor lépett be.

- Mi az? – kérdezte, amikor leült mellém az ágyra.

A kezébe adtam a dobozt, hogy ő maga nézze meg.

- Amit írtál levelet, azt széttéptem – mondtam kicsit szégyenlősen.

- Ezek mik? – kérdezte, amikor a kezébe vette az egyik füzetet.

- Naplók, de nem hiszem, hogy el akarnád őket olvasni. Némelyikben túl sok harag irányul ellened – magyaráztam neki.

Végig nézegettük a közös képeinket, majd elővette a medált. Amikor vissza akarta tenni, kivettem a kezéből.

- Betennéd? – kérdeztem, és hátat fordítva neki, kezébe adtam a láncot.

Miután beakasztotta, megfordultam, és azonnal lecsaptunk egymás ajkaira. Nyelveink vad és szenvedélyes táncot jártak, viszont meg kellett szakítanunk a csókot, hogy a számunkra nélkülözhető oxigént jutassunk a tüdőnkbe.

Egyszerűen nem tudtam tőle elszakadni, ezért még többet és többet akartam. Három éve várok erre a pillanatra, és el fogom rontani, ha rávetem magam, mint egy kiéhezett vad a zsákmányára. Valahogy el kell terelnem a figyelmemet. Beszélnem kell, mert akkor nem fogok a tökéletes felsőtestére gondolni, sem arra, hogy milyen gyönyöröket tud okozni.

- Kíváncsi vagy a képességeinkre? – kérdeztem tőle hirtelen témaváltásként.

- Azt észrevettem, hogy neki is van mentális pajzsa, mint neked. Azt hiszem ez örökíthető, mert anyukádnak is megvolt – felelte, de láttam rajta, hogy kíváncsi a folytatásra.

- Amikor terhes voltam, megálmodtam Charlie-ék halálát, majd azt, hogy lányom lesz, és azt is, amint egy férfivel vagyok a játszótéren – kezdtem, de félbeszakított.

- Ki volt az? – kérdezte türelmetlenül.

- Szóval először azt hittem, hogy ezek megérzések, viszont egyszer a játszótéren voltam Emmel és Sarával, amikor beugrott, hogy ezt már megálmodtam. Azt hittem, hogy ez a képességem, de tévedtem – meséltem neki az előzményeket.

- Pedig ez képesség-gyanús – mondta Edward elgondolkodva.

- Mert az is, csak nem az enyém. Nemrég Sara azt álmodta, hogy Alice és Rose bántani fognak egy szőke hajú vámpírt, és amikor neki ugrottak Tanyának, rájöttem Eleazar segítségével, hogy Sara megálmodja a fontosabb eseményeket – mondtam büszkén, mert szerintem ez egy igen jó kis képesség.

- Hasonlít Alice képességére – jegyezte meg mellékesen. – Neked van képességed a pajzsodon kívül?

- Emlékszel, mikor egyszer azt mondtad, hogy én mindig mindenkinél elérem, amit akarok? – kezdtem, mert úgy éreztem, könnyebb innen kiindulva megmagyarázni.

- Ez így volt, és most is így van. Mindenkit elvarázsolsz egyetlen pillantásoddal – mondta mosolyogva, és nem is sejtette, hogy mennyire közel áll a valósághoz.

- Ha rákoncentrálok valakire, és rámosolygok, akkor az illető akarata ellenére is úgy fog cselekedni, ahogy én akarom – közöltem vele szégyenlősen.

A saját képességem nem tetszett annyira, mint a Saráé, viszont sok mindent megmagyaráz eddigi életemből.

- Huh! – nyögte ki az első döbbenete után.

- Szerintem is – néztem rá mosolyogva.

- Ezek szerint bárkit bármire rá tudsz venni? – próbálta kérdésével összegezni.

- Ha mosolygás közben próbálom gondolatban beleszuggerálni az akaratomat – pontosítottam.

- Em meg fog őrülni az irigységtől – mondta nevetve.

Sokkal jobban fogadta, mint hittem. Alice azt mondta, hogy a képességemmel, ha valakiben gyanú merül fel, hogy mik vagyunk, akkor simán kitörölhetem a felvetést, csak arra kell gondolnom.

- Én nem akarok senkit sem befolyásolni. Eddig is véletlenül tettem, ha tettem – mondtam kicsit letörten.

- Tudom, és emiatt ne is aggódj – nyugtatott, majd a mellkasára vonva hanyatt dőlt.

Fejemet a mellkasán pihentettem, miközben ő a hátamat simogatta. Most, hogy végre velem van, újra egésznek érzem magam.

- Ezt jól elcsesztük – jegyeztem meg mellékesen.

- Mit? – kérdezte kíváncsian.

- A kapcsolatunkat.

- Az egyedül az én hibám – mondta szomorúan.

- Csak részben – nyugtattam.

- Ezt hogy érted? – értetlenkedett.

- Abban igazad van, hogy az a te hibád, hogy elhagytál, mert idióta voltál – kezdtem, és most először nem fájt arról az időszakról beszélnem, de csak azért, mert végre velem volt. – Viszont, ha nem vagyok olyan makacs és önfejű, és elmondom valakinek a Tanyás dolgot, akkor már rég együtt lehetnénk.

- Ennek így kellett történnie – mondta, majd puszit nyomott a hajamba.

Pár percig hallgattunk, majd megosztottam vele valamit, amit már órák óta el akartam neki mondani.

- Edward, én félek – vallottam be neki őszintén.

- Mitől? – kérdezte aggódva.

- Tőled – feleltem neki kelletlenül, mert nem akartam megbántani. – Pontosabban attól, hogy egyszer megint helyettem döntesz, és csak eltűnsz majd.

- Bella – kezdte, majd felült, hogy a szemembe nézve mondja el, amit akar. – Soha nem követnék el még egyszer akkora hibát, hogy elszakítsam magam tőled. Nélküled nem élek, csak vagyok. Melletted magam lehetek. Ígérem, hogy nem foglak még egyszer cserbenhagyni.

- Tudom, hogy három év után nehezen hihető, de szeretlek. – Muszáj volt kimondanom, mert tudnia kellett.

- Tudom, hogy azután, amit tettem, nehezen hihető, de szeretlek. – Ugyanazokat a szavakat használta, amit én, majd finoman megcsókolt.

Közelebb fészkelődtem hozzá, de Edward szerint nem elég közel, mivel a fenekem alá nyúlt, és úgy húzott az ölébe, miközben ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Kezeivel az oldalamon zongorázott fel-le, majd megpihentek a csípőm és a fenekem között. Eddig bírtam türtőztetni magam. Letéptem róla a pólót, ami reccsenve adta meg magát, majd hanyatt döntöttem, hogy csókokkal hintsem be a mellkasát. Edward sem tétlenkedett, ugyanúgy szaggatta le rólam a pólómat és a melltartómat, ahogyan én róla, majd megfordította a testhelyzetünket. Csak most érzem igazán, hogy míg ember voltam, mennyire visszafogta magát, mert most sokkal határozottabban érintett meg, mert már nem félt attól, hogy kárt tehet bennem. Mire észbe kaptam már nadrág sem volt rajtunk. Nem is emlékszem, mikor szabadultunk meg a zavaró ruhadaraboktól. Lelöktem magamról Edwardot, hogy én kerüljek felülre, és közben letéptem magamról a bugyimat is, majd az ő boxere is ugyanúgy végezte. Mielőtt ráültem volna férfiasságára, ránéztem, hogy ő biztos-e benne, de magára húzott, és egy csók kíséretében belém hatolt. Amikor megéreztem testünk egybeolvadását, belenyögtem a csókba, amit Edward egy halk kuncogással díjazott.

Másfél órával később, Edward mellkasán pihegve, emlékeztem vissza az elmúlt néhány óra eseményeire. Vad, szenvedélyes, mégis szerelemben gazdag volt az együttlétünk. Érződött benne mindkettőnk birtoklási vágya is. Jó érzés tudni, hogy ő is ugyanúgy érez irántam, mint én iránta.

- Megyünk zuhanyozni? – kérdeztem tőle, és felemeltem a fejem, hogy lássam, hogyan reagál az ötletemre.

- Inkább fürödni – ajánlotta.

Úgy fürödtünk, mint régen. Ő a kádnak, én pedig háttal az ő mellkasának támaszkodtam. Megbeszéltük, hogy holnap, míg mi odavagyunk, addig ő beköltözik.

Fürdés után felhívtuk Alice-t, hogy elújságoljuk neki, hogy újra együtt vagyunk –amiről közölte, hogy ő már jó előre látta-, és megkértük, hogy hozzon néhány tiszta ruhát Edwardnak. Most kicsit szégyelltem magam, amiért mindent, ami rajta volt, szétcibáltam.

- Öhm… Nincs véletlenül legalább egy férfi pólód? – kérdezte anyaszült meztelenül a szoba közepén.

Nem maradt egy ép ruhája sem.

- Visszahívjuk Alice-t? – kérdeztem, és próbáltam nem ránézni, mert akkor megint leteperem, pedig nekem aludnom kellene, mert holnap már megyek dolgozni.

- Majd mindjárt felhívjuk – mondta vigyorogva, majd elkezdett felém közeledni.

Ezek szerint lebuktam, hogy milyen hatással van rám.

- Ne gyere közelebb! – szóltam rá, és felugrottam az ágyra.

- Miért? Ha nincs mit szétszaggatnod, akkor már nem is akarod magad rám vetni? – kérdezte incselkedve.

Ebből te nem eszel, Edward Cullen!

- Felőlem lehetsz pucér, csak a lányunk meg ne lásson – mondtam, majd bebújtam a takaró alá. – Jó éjszakát!

Edward hangosan felkacagott a tettetett sértődésemen. Miután rászóltam, hogy kicsit halkabban, nehogy Sara felébredjen, visszafogottabban kuncogott, majd bebújt mellém a takaró alá. Hátulról átölelt, majd adott egy csókot a vállamra, és utána hagyta, hogy elaludjak. Kellemesebb éjszakát el sem tudtam volna képzelni.

- Jó reggelt! – simított végig Edward a hűvös ujjaival az arcomon.

- Szebb már nem is lehetne! – sóhajtottam, majd megcsókoltam.

- Alice már volt itt? – kérdeztem, mert megláttam, hogy boxer van rajta.

- Az éjjel elszaladt egy kosár ruhával – magyarázta.

Kikászálódtam az ágyból, és röpke fél óra alatt rendbe szedtem magam, majd felkeltettem Sarát is, aki egyből az apját kereste. Ő is felöltözött, majd elindultunk. Mindannyian az én kocsimmal mentünk. Kitettük Sarát az oviban, majd a hivatalhoz hajtottunk. A kulcsokat odaadtam Edwardnak, hogy haza tudjon menni, mivel szaladni nem tudott, mert nem volt a közelben erdő. Boldogan léptem be az irodába.

- Csak nem? – kérdezte hitetlenkedve Stacy.

- De! – mondtam vidáman.

Ő mindent tudott, kivéve, hogy vámpírok vagyunk, így azzal is tisztában volt, hogy felajánlom Edwardnak, hogy költözzön hozzánk.

- Úgy örülök nektek – mondta, és megölelt. – Több mint három éve ismerlek, de ilyen boldognak még akkor sem láttalak, amikor Sara megszületett.

- Boldognak is érzem magam – jelentettem ki vidáman, majd leültem az asztalomhoz.

- Lányok bejönnétek? – szólt ki Susan.

Baj van. Ha Susan már tíz előtt beér, akkor ott nagy bajok vannak.

- Susan, gond van? – kérdezte Stacy, mert ő is tudta, hogy Susan csak úgy nem jön be ilyen korán.

- Hatalmas – mondta letörten.

Összenéztünk Stacyvel, és mindketten nyeltünk egy nagyot. Nagyon rossz előérzetem volt, bár nem tudnám, miért.

- Mi történt? – kérdeztem türelmetlenül.

- Ez az utolsó hetetek – közölte kimérten.

Szóval ennyi volt. Csak úgy kirúg minket. Tudtam, hogy előbb utóbb kimutatja a foga fehérét. Azért nem ezt vártam volna tőle, hogy csak így azt mondja, hogy ennyi.

- Nem vagy velünk megelégedve? – kérdezte szomorúan Stacy.

- Olyan bolondok vagytok! Csak vicceltem – kacagott fel Susan.

Rossz vicc volt! – jegyeztem meg magamban.

- Akkor, mire akartál utalni azzal, hogy ez az utolsó hetünk? – kérdezte kissé vádlón barátnőm.

- Arra, hogy teljesen megfeledkeztetek róla, hogy jövő héttől szünet lesz egy hónapra – mondta mosolyogva.

Tényleg! Augusztusra mindig bezár a hivatal és a bíróság is. Erről teljesen megfeledkeztem. Hogy mi mekkora ökrök vagyunk, hogy ezt elfelejtettük. Összenéztünk Stacyvel, és valószínűleg ugyanarra gondolhattunk, mert mindketten egyszerre nevettünk fel.

Az egy hónap nagyon hamar eltelt. Minden percét Edwarddal töltöttem. Leutaztunk két hétre Amyhez is, illetve Alaszkába is ellátogattunk egy hétre. Az utolsó egy hetet kettesben töltöttük, mert Esme felajánlotta, hogy vigyáz Sarára, így mi foglalkozhatunk egymással. Nem kellett kétszer kérni, azonnal éltünk a lehetőséggel. Edward el akart utazni Angliába, de nemet mondtam rá. Ekkor felvetette, hogy utazzunk el Mount Baker-be, de erre sem voltam vevő, mert nem akartam messze lenni Sarától. Így arra jutottunk, hogy arra az egy hétre bezárkózunk a lakásba. Bár egy nap kimozdultunk, amikor Stacy esküvője volt, amit én szerveztem, és én voltam a tanúja is.

- Jó reggelt, Mrs. Nathan Orrick! – köszöntöttem Stacyt az első munkanapunkon.

- Ne irigykedj! – mondta viccelődve. – Belőled mikor lesz Mrs. Edward Cullen?

- Ilyenről még nem beszéltünk – mondtam kicsit elkenődve. – Szerintem a mi esetünkben, jobb is, ha nem kapkodunk.

- Igazad lehet – nyugtázta, majd belemerült a papírjaiba.

- Natalie, bejönnél? – szólt ki Susan.

Gyorsan elküldtem a megkezdett emailt, majd bementem.

- Van egy nagyon fontos személy a városban, akinek meg kellene szervezned egy partit – mondta, és azonnal előkaptam a noteszemet.

- Milyen alakalomból? - kérdeztem kíváncsian.

- Születésnapra – felelte, de ezt nem igazán értettem, mert ilyet még nem csináltunk.

- A város finanszíroz valakinek egy szülinapi partit? – kérdeztem meglepetten.

- Nagyon fontos ez a nő a városunknak – közölte határozottan.

- Mikorra?

- Szeptember tizenhárom – kezdte, majd belelendült. – Olyan ötven főre kell terem, zene, torta, ételek.

- Mit tudunk róla? – kérdeztem, ha már szülinapi buli, akkor olyan legyen, mint akinek szervezzük.

- Nagyon sokat köszönhet a város a munkájának, nagy a családja, gyereke is van, de nem öreg. Örülnék, ha fiatalos parti lenne – mondta.

- Akkor zenekar helyett, inkább a DJ-t javasolnám – gondolkodtam félig hangosan.

- A meghívókat majd én intézem – közölte.

- Rendben – hagytam rá. – Megyek és intézek egy termet.

Tényleg nagyon fontos nőről lehet szó, ha Susan is kiveszi a részét a szervezésből. Ebédidő után nem mentem vissza, hanem elmentem öt különböző étterembe, hogy kiválasszam a megfelelőt. Mivel a városban már minden étterem tulajdonossal jóban voltam, így sokkal lassabban haladtam, mert mindenkivel legalább egy órát kellett beszélgetnem. Felhívtam Edwardot, hogy ma menjen már most ő Saráért az oviba.

Miután végig jártam az éttermeket, visszamentem a harmadikba, mert az nyerte el leginkább a tetszésemet.

A szokásosnál is később értem haza, és le sem tudtam a házunk előtt parkolni, mert ott állt az összes Cullen-kocsi.

- Megjöttem! – kiáltottam az ajtóban.

- Hosszú napod volt? – kérdezte Edward, amikor megölelt.

- Kicsit – feleltem őszintén, mivel sokszor megérzem azt, hogy én csak félig vagyok vámpír. – Jó itthon lenni.

- Szia, Bella! Nézd csak milyen ruhát néztem ki neked a partira – lelkendezett Alice, és egy ruhászsákra bökött.

- Te meg erről honnan tudsz? – kérdeztem mosolyogva.

- Felhívtam délután Edwardot, és akkor mesélte – mondta vidáman.

- Remélem ugyanolyan, mint amit a jótékonysági bálra erőltettél rá – rötyögött Em.

Kinyitottam a zsákot, és ismét elképedtem Alice olykor lehetetlen ízlésétől.

- Anya, ez nagyon szép! – lelkendezett Sara.

- Nekem nem tetszik – közöltem őszintén.

Két fajta kékből állt, mélyen dekoltált volt, és mell alatt volt egy aranyszínű öv. Magával a fazonnal nem volt különösebb problémám, de valahogy nem igazán nyerte el a tetszésemet.

- Most szeretnék majd inkább én választani valamit – mondtam, és félve néztem Alice-re, hogy vajon, hogyan fog reagálni.

- Ahogy gondolod! Ez úgy is a te estéd lesz – közölte egy vállrándítás kíséretében.

Alig vettem észre, és máris itt volt a bál napja. Reggel korán ébredtem, hogy elszaladjak az étterembe, csekkolni, hogy minden rendben van-e.

- Boldog születésnapot! – köszöntött Edward, amikor felébredtem.

Meg is feledkeztem róla, hogy ma van a szülinapom. Annyira belemerültem valaki másénak a szervezésébe, hogy a sajátom kiment a fejemből.

Edward átadta az ajándékát, egy gyönyörű arany karkötőt kaptam, ami pont passzol a láncomhoz.

- Mi elmegyünk Esméékhez, hogy nyugodtan tudj majd délután készülődni – mondta Edward, amikor kikísért a kocsihoz.

Az étteremben minden rendben volt, így időben hazaértem, hogy elkészüljek. Edward és Sara már elmentek, mire visszaértem, de lehet, jobb is így, mert Sarától biztos nem tudtam volna időben elkészülni. Múlt héten bukkantam egy ruhára, ami egyszerűen elvarázsolt. Egy fehér mini koktél ruha volt, a mellemnél szürkés csipkéből készült, de nem látszott át, és mell alatt volt egy fekete pánt. Fehér magas sarkút vettem fel hozzá. A hajamat belokniztam, és leengedve hagytam. Szememet szürkére festettem ki, és feltettem egy halvány kis szájfényt is.

Szerencsére időben odaértem, így tudom majd fogadni a vendégeket, viszont arra nem számítottam, hogy én leszek a vendég.

- Meglepetés! – kiáltották a meghívottak, amikor beléptem az ajtón, majd elkezdték énekelni a Boldog Szülinapot.

Itt volt mindenki, aki számított nekem. Amy és a gyerekek, a Cullen család, Stacy és Nathan, Susan, ismerősök, akikre a munkám kapcsán tettem szert, és itt volt az életem két legfontosabb személye is: Edward és Sara.

Nagyon meghatódtam, ahogy végig néztem a vendégeken, akik mind miattam vannak itt. Még a könnyeim is megeredtek, pedig Sara születése óta nem is sírtam.

Esme, Amy és Carlisle nem maradtak túl sokáig, mert ők vigyáztak a három kicsire. Nagyon jól éreztem magam, és vacsora után elérkezett a tánc ideje is. Először természetesen Edwarddal táncoltam, aki nagyon fura volt egész este, és magyarázatot, csak a tánc közben kaptam különös viselkedésére.

- Legszívesebben itt helyben leszaggatnám rólad ezt a ruhát – súgta vágytól rekedtes hangon a fülembe.

Mondata nagyon hízelgő volt, és azon kezdtem el gondolkodni, hova tudnánk elbújni egy órácskára, hogy senki ne vegyen észre minket.

- Gyere utánam! – kértem, amikor eszembe jutott, hogy az étteremnek vannak apartmanjai a hátsó udvarban.

Edward azonnal az ágyra döntött, ahogy magunkra zártuk az ajtót.

- A ruhámra vigyázz, mert valamiben vissza is kell mennem - közöltem vele, mire ő szomorúan biggyesztette le a száját.

Nem voltam benne biztos, hogy a ruhám épségben úszná meg, ha Edward szedné le rólam, így inkább mielőtt rám vetette volna magát, levetettem a kis estélyit.

Sajnos Amyék csak pár napot tudtak maradni, de így is nagyon boldog voltam, hogy ideutaztak csak azért, mert szülinapom volt. Természetesen még a buli után két héttel még mindig azt hallgattuk Emmettől, hogy mi mit csináltunk abban az egy órában, míg nem találtak minket.

Feltűnt, hogy a bulin Stacy nem ivott egy korty alkoholt sem, ami számomra nagyon gyanús volt, és amikor rákérdeztem, hogy miért nem, csak mosolygott. Másnap felhívtam, és elmondta, hogy aznap tudta meg, hogy terhes, de nem akarta, hogy elterelődjön rólam a figyelem, hiszen ez az én napom volt. Külön megköszöntem az estét Susannak, aki csak legyintett egyet.

Összességében egy nagyon jó évet tudhattam magam mögött, ami csak annak köszönhető, hogy Edwarddal újra együtt vagyunk.

Bella ruhája: http://kriszella-fashion.hu/shop_ordered/7514/shop_pic/KF335473.jpg?time=1324647858